Nathan Ramsay

NÉV: Nathan Ramsay
BECENÉV: Nathan, Chaos
KOR: 28
SZÜLETÉSI HELY: San Francisco
SZÜLETÉSI IDŐ: 1985. augusztus 13
NEMI BEÁLLÍTOTTSÁG: hetero
FOGLALKOZÁS: Az Anar klán vezére
CSOPORT: Anar
ERŐSSÉGEK: kegyetlenség, kitartás, nővadászat, intelligens, sosem felejt
GYENGESÉGEK: mérgében fejjel megy a falnak, csillapíthatatlan, harag tartó,
PLAY BY: Ville Valo

Sokan gondolhatják, hogy a magam 28 évével még egy kis senki vagyok, azokhoz a nagy vezetőkhöz képest, akik csak 40-50 éves korukra érték el, hogy elismerjék őket.
Azonban csak kevesen ismerik a történetemet, kevesen tudják ki is vagyok valójában, honnan érkeztem.
Apám egykori vezetője volt a tűz használóknak. Igazság szerint nem volt túl jó vezető. Kihasználta az előnyeit, elvárta a hűséget és a szolgálatot, de nem tett semmit az Anar klánért, egyszerűen túl kevés volt erre a posztra. Azonban igencsak kihasználta jóképűségét, amit egyébként tőle örököltem. Nem sok nő tudott ellenállni neki, alig maradt ki valaki az éjszakai kalandjaiból, aztán ő mindig csak lelépett. Hát igen, ebben rá ütök.
Én is egy ilyen éjszakai kalandból származok. Az anyám egy egyszerű ember volt, ki sosem szerzett tudomást az elemeket használó klánokról. Nevelt, mint egyetlen szeretett gyermekét, de én nem éreztem sosem teljesnek magam. Valami mindig hiányzott az életemből, apámon kívül persze. Különc voltam mindig, nem nagyon voltak barátaim. Egy ideig azt sem tudtam mire vagyok képes, amikor egy este belém nem kötött egy 3 tagú banda hazafelé menet. Talán nem kell részleteznem a drámai jelenetet. A végén égési sérülésekkel távoztak. Féltem a rám támadóktól, de miután rájöttem mire vagyok képes, még magamtól is megijedtem. Ez olyan 13-14 éves koromban volt. Nem mondtam el senkinek, mi történt aznap este, még anyámnak se. Eleinte nem tudtam irányítani a tüzet, nem voltam egyáltalán ura a képességemnek, de annyira felizgatott ez az egész, hogy majdnem minden este gyakoroltam. Egyszer sikerült felgyújtanom a szobámat is, és azt hazudtam anyámnak, hogy cigizek, amiatt történt. Hát kaptam is pár jó nagy fülest miatta. Akkor még ugyan nem dohányoztam, de később rászoktam.
Szóval kezdtek felpörögni az események. 18 éves koromban rám talált egy őrző. Sólyomként látogatott meg. Én akkor már egészen jól használtam a tűz elemet, és kezdtem kicsit letérni a helyes útról, ezért is látogatott meg. Elmesélte, hogy mi is vagyok, ki is vagyok. Mesélt nekem a klánokról, a vénekről, az őrzőkről és persze apámról is. Nagyon dühös lettem. Én vagyok a fia és elfeledkezett rólam, miközben ő a klán vezére? Ott lenne a helyem mellette, hogy később átvegyem a helyét. Oktondi módon felkerestem és párbajra hívtam, amit egyértelmű volt, hogy elvesztek, ugyanis csak a düh vezérelt. Ekkor megtanultam, hogyan tervezzek előre, hogyan fogjam vissza az indulataimat. Persze ez nem mindig sikerült, de általában azért meg tudom állni az ilyen dühkitöréseket.
Szóval elkezdtem felkészülni egy újabb párbajra. 22 évesen jutottam el, hogy tökéletesen megalázzam apámat a klán előtt. Azonban a terv nem jött be, mert addigra már új vezetője volt a klánnak. De persze ez engem nem hatott meg, már elterveztem, hogy enyém lesz ez a rang és apámat is meg akartam bosszulni. Így hát párbajra hívtam az friss vezért is. 3-4 vagy talán 5 órás is lehetett az a pár, aminek a végén én jöttem ki győztesen. Így lettem én az új főnök a tűzhasználók között.
Azóta is tartom a frontot, sőt, elhatároztam, hogy felpezsdítem a klán és a város életét. Többre vágytam. Nagyobb hatalomra, így most izzítom a parazsat, a tömeget, a klánt, mert most mi azon leszünk, hogy felfedhessük a használók létezését az emberek között, hogy ne kelljen bujkálnunk és felettük állhassunk egy rangsorban....