Tengerpart

Látnom kellett a tengert, még ha az őrzői teendők, és a zeneiskolai tanulnivalók el is veszik minden energiámat, egy rövid időt mégis szentelnem kellett arra a hatalmas víztömegre, ami körbeöleli lakhelyemet. Mivel már sötétedni kezdett, és a hőmérséklet is igencsak megcsappant, ezért a rövidnadrágot egy hosszú farmernadrággal cseréltem ki, és természetesen egy pulcsit is bányásztam elő valahogyan a szekrényemből. A hajam lófarokba volt kötve, mert így valamiért sokkal kényelmesebben tudom érezni magam, mintha ki lenne engedve, és mindenhova lógna, még oda is ahova nem kéne. Elég kellemetlenül érzem néha magam a nagyvilágban, hogy nem tudom megkülönböztetni az átlagos embereket a különlegesektől. Valamiért sokkal könnyebb lenne, ha a kezembe kapnék vagy egy nyilvántartást, vagy valami szuper képességet, amivel kitudnám szűrni, hogy ki kicsoda. Persze ebben az esetben már túl könnyű lenne a "munkám", és ez azért mégsem lehetne. Sajnos mindig meg kell szenvednem, ha el akarok érni valamit ebben a titokzatos, és még számomra alig ismert világban. Néha könyörgöm, hogy bárcsak a tudatlan emberek közé tartoznék, és akkor legalább ilyen szempontból nem kellene aggódnom. Na de mindegy is, most inkább élvezem a tengert, hiszen amiatt vagyok itt..

Legelőször azt hittem, hogy lesz egy szabad órám minden zavaró körülmény nélkül, ám tévedtem. Érkezésem után pár perccel egy férfi hangot kezdtem hallani valahol a hátam mögött, amint egy kérdést tett fel. Az elmúlt években eléggé kiégett az idegzetem, így ne lepődjön meg senki, hogy nem kicsit megijedtem a hirtelen érkezett idegen hangjára. Amikor megfordultam egy keleti származású, magas fiút láttam, aki jóval szabadabban öltözött, mint én, és emiatt egy kicsit kellemetlenül is éreztem magam. Mondjuk érdekes is, hogy fázom, hiszen sarki róka DNS-is található a szervezetemben, ha egy kicsit talán megerőltetném magam, akkor nem lenne szükségem vastag pulcsira így a nyár elején. Na de mindegy is, nem állhatok itt szótlanul, illő lenne válaszolni az idegen kérdésére. - Nem csak ilyenkor. Számomra mindig gyönyörű, legyen tél vagy nyár. - válaszoltam mosolyogva, majd levettem a cipőmet és a zoknimat, és elkezdtem sétálni a homokban. Persze nem szélsebesen, hiszen elég bunkó dolog lenne ez az sráccal szemben, viszont érezni akartam végre a lábaim között a homok puhaságát. Délután volt elegendő ideje, hogy a napsugaraiból begyűjtsék a meleget, így még sikerült ebből éreznem valamit. Egy idő után kellemetlen volt a csend, így jobbnak láttam, ha folytatom a beszélgetést. - Te is San Francisco-i vagy? És ha igen, mióta élsz itt?

Különösen kellemes érzés volt, ahogy a meztelen talpamat a puha homokba tehetem, és ez talán valamiféle eufóriával is felérhetett nálam. Mivel elég közel sétáltam a tengerhez, így gyakran kaptam egy-egy kisebb hideg adagot, de ez csak még inkább növelte a jó hangulatomat. A fiú igencsak jó beszélgetőpartnernek tűnt, így nem nagyon akartam siettetni a távozást, sőt inkább jobban bele akartam folyni a témáiba, és minden figyelmemet ráfordítottam. - Én törzsgyökeres Amerikai vagyok, és ezt annyira nem is fontos kitárgyalni. - dugom ki a nyelvem a fiúra, persze csak egy kis humor miatt, hogy azért egy kis élet is szálljon a beszélgetésbe. Azonban nem kicsi az esélye, hogy a partnerem egy kevésbé viccelődő személy, és akkor a vicceket sem igazán díjazza. Hát.. csak nincs akkora "szerencsém".
- Azt én nem tudhatom, legalábbis így általánosságban, hogy mi is benne az igazi varázslatos. Szerintem mindenkit más fog meg ebben a nagy víztömegben. Engem például a végtelensége, és a nagysága, na meg persze a hatalma. Ha most megpróbálom kiszúrni a túlsó partot, akkor is csak a végtelen mennyiségű vizet látom. Nekem ez az igazi végtelenség.. és ez a leggyönyörűbb a tengerben, legalábbis számomra. - na igen, e mellett a fiú mellett valamiért kitör belőlem a költő és kényszeresen úgy fogalmazom meg a véleményemet, ahogyan máskor nem tenném. Érdekes lesz ez a beszélgetés, az már biztos. Azonban ebben az esetben az érdekes nem feltétlenül jelent rosszat..