Karissa
Későre jár már az idő, mikor hiro végre felkel a foteléből és lecsukja a laptop tetejét, hogy elinduljon végre vacsorázni, így laza tizenegyóra tájt. Fekete farmert visel, lazán fűzött tornacipővel, és egy fehér hosszú ujjú felsőt, mivel elég fázós alkat, és így este már nem találja olyan melegnek a levegőt. Menet közben mindenhová benéz, hátha akad valaki ismerős, de csak a fenti zsivalyt hallja, hogy még pakolásznak az étteremben, hát nem is csoda, hamarosan záróra lesz, és neki fel kell mennie, hogy intézze a zárást, és segítsen ő is. Nem mindig, de van amikor ő is tesz vesz odafent, szükségét érzi hogy azért némi időt töltsön az embereivel, akik követik őt, és akiket neki kell megvédenie az esetleges külső attrocitásoktól.
Végigsimít a haján, hogy ne lógjon annyira a szemébe, és a következő ajtó amin benyit a társalgó tér, és ide be is megy kivételesen, még van ideje, hogy felmenjen a zárást felügyelni, még csak pakolászhatnak. Meglepetésére nincs egyedül, már valaki heverészik az egyik kanapén, így óvakodik, ha az illető alszik nem akarja felébresteni, de aztán látja hogy ébren van.
- Szia. Nem zavarlak? - érdeklődik, és a választól függően foglal helyet a fotelben. Ha éppen útban van akkor zokszó nélkül kimegy, nem akar ő senki nyakán ugrálni hogy vele foglalkozzanak. De hát ezt már tudhatják.
Tárgy: Társalgó 
Pént. Ápr. 26, 2013 10:01 pm
