New Yorker márkabolt

Tárgy: Re: New Yorker márkabolt Hétf. Május 06, 2013 8:51 am

Unottan indulok el otthonról, hogy megejtsem a napi nagybevásárlást, és fél óra után már menekülök is ki a boltból, iszonyú embertömeg, én ezt nem bírom ki, majd később inkább elmegyek valami kisebb boltig, de az ki van lőve hogy én ennyit várjak. Szokásos fekete szerelésben sétálok végig a város főutcáján, többen megnéznek ugyan, meg összesúgnak mögöttem, de engem nem érdekel, én legalább nem tömeggyártott klón vagyok. Nem is akarok az lenni, az unalmas, és szánalmas. Kékes szemeim különösebb érdeklődés nélkül siklanak el a kirakatokon, mígnem meg látok egy New Yorkert. Na ez kedvenc márkabolt, itt nagyon jó gatyák vannak, és nagy svunggal be is lépek, a kuszob csak úgy feljajdul a bakancsom alatt. Elveszek egy kosarat, és egyből a farmerek felé lépek, és egy hűvös mosoly keretében elutasítom a segítségét ajánló csajt. Ch, csak idegesítenek, ha rámásznak az ember nyakára, hogy miben segíthetnek. Hát abban ha jó távol vannak tőlem, de abban nagyon.

Célzottan válogatok a nadrágok között, és találok is kettőt ami tetszik, így beleteszem a kosárba hogy felpróbáljam őket, mikor egy nagyon rózsaszín valami úszik a perifériás látásomba, így arra fordulok, és kellemetlen kis félmosolyra szalad a szám. Na nézzenek oda, Cherry... Arra felé indulok, de nem vesz észre, nagyon el van merülve valami felső nézegetésében, így mögé lépek, és hátulról átkarolom, a fejem meg a vállára ejtem.
- Nocsak kit látnak szemeim. Hát a pórázod hol hagytad cicám? - duruzsolom a fülébe, nem kell hogy mindenki hallja, és eleresztem hogy felém fordulhasson. Biztos vagyok benne, hogy lesz valami hasonlóan kedves visszavágása, lévén az én nyakamban ott a nyakörv.

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2013. May. 05.

Nem nagyon tudok ma mit kezdeni magammal, ilyenkor pedig csak egy program jöhet szóba. Vásárlás. Az mindig felvidít. Nem mintha rossz kedvem lenne, pörgök ma is, mint mindig, kiélvezem a szabadnapom. Egyszerű szűk nadrág van rajtam, hozzá bakancs, ma nem a nőies oldalam mutatom. Csak a felsőben. Egy mintás, világos, nagyon feszes kis felsőre esett a szekrény előtt a választásom. Pár kiegészítővel dobom fel az egészet és máris célba veszem a kedvenc boltom. New Yorker. Itt mindig kincsre akadok, csak keresni kell. Néha még keresni sem, hiszen szinte belebotlok, ahogy belépek az üzletbe. Hatalmas, szóval itt el tudom tölteni az időmet, senki nem siettet, semmit nem kell csinálnom. Ez ideális állapot. Páran megbámulnak, de nem feltétlen a ruhának tudható be, az sem éppen hétköznapi, de a hajam… Hát az mindenkinek szemet szúr. Úgy kell nekik, nézzék csak. Biztos zavarja az embereket, hogy én magamat adom, ők meg nem. Nem lesz csak azért barna hajam, mert az a megszokott és az elfogadott. Nekem így tetszik… és szerencsére Heaven sem úgy néz ki, mint akinek kifogása lenne ez ellen, meg hát… ő sem éppen a visszafogottságáról híres. Inkább a polgárpukkasztásról, de ennek én csak örülök. Kerülgetem az embereket, elég morcos vagyok, utálom, ha az utamat állják… Nem érek én erre rá, hogy megvárjam, amíg eldönti, mit akar. Menjen arrébb és kész. Már tele van a kezem különböző cuccokkal, de ráakadok még egy felsőre a próbafülke felé menet és feltétlen le kell állnom, azt is fel kell próbálnom. Éppen elmélyülve nézegetem a méreteket, amikor valaki hátulról átölel, a fejét a vállamra ejti. Majdnem ugrok egyet, nem azért, mert ijedős vagyok, egyszerűen csak el vagyok mélyülve és meglepett. Ahogy a fülembe duruzsol, meg sem kell fordulnom, egyből tudom, hogy ki követte el a dolgot. Mondjuk amúgy is sejtettem. Ahogy elenged azért megfordulok, bele kell néznem a szemeibe, imádom, annyira kék… ez a gyengém. Meg úgy az egész pasi.
- Milyen póráz? Tudtommal jó cica vagyok, így nem kell. Különben is, nekem még nyakörvem sincs, veled ellentétben – felemelem a kezem és kicsit meg is húzom az említett kiegészítőt. Olyan jól áll neki, nagyon szexi, legszívesebben rávetném magam, de elég jól titkolom, mindent neki sem kell tudnia.
- Mit csinálsz te erre, nem is szeretsz vásárolni – érdeklődök és a kiválasztott nadrágokra pillantok. Remek, azt hiszem jobban nem is alakulhatna a mai programom.
- Nekem is van mit felpróbálni. Velem tartasz? Egyedül unalmas próbálni – meglengetem a cuccokat, amik a kezemben vannak és rákacsintok. Hát végső soron, ha úgy alakul, én próbafülkében is hajlandó vagyok lenyomni egy menetet. Nem nagyon kell rábeszélnie.

Tárgy: Re: New Yorker márkabolt Szer. Május 08, 2013 4:12 am

Cherry

Azt hittem nem lesz ebben a napban semmi jó, de valahogy mégis egy picikével elviselhetőbbnek tűnik most, hogy nem vagyok egyedül ennyi idióta ember között, hanem Cherry is erre kószál, naná neki több minden akad a kosarában amit fel akar próbálni. Hát nőből van na, neki biztos nem olyan szenvedés a vásárlás mint nekem. Én örülnék ha meg sem kellene moccannom, és minden ruha házhoz jönne, de hát netről nem rendelek mert megbízhatatlan a méretezés, így marad a szenvedés, meg próbálgatás. Elnézem az embereket annyira bele tudnak merülni hogy megállnak előttem, persze a csúnyán nézésemre és a morranásomra megriadnak. Ch, mintha valami veszedelem lennék, pedig nem vagyok, csak nem vagyok hétköznapi sem. Akar a halál sablonos lenni. Aztán beleszusszanok a rózsaszínhajú barbie nyakába, mire megfordul, és felnéz rám. Hát elég magasra nőttem, így nem meglepő, meg hát amúgy is szeretem a kicsit alacsonyabb csajokat, de ezt sosem fogom megmondani neki. Elnézegetem miket talált magának, egész jó darabok, mindegyiket szívesen lehúznám róla.
- Jó cica mi? Ilyenkor még nem iskolába kéne lenned? Ahelyett itt lógsz és vásárolsz, nem vagy jó cica - húzom el a szám egy kis félmosolyra, nem vagyok mindig olyan vad, de hát ezt csak ő tudja. Elmosolyodom hogy meghúzogatja a nyakörvem, tudom hogy imádja rajtam, ennél jobban már csak hm, nos mást imádna.
- Nem is szeretek, de néha muszáj. Sajna nem tartanak örökké a nadrágjaim - vonok vállat, mert ez így van, és szinte biztos hogy jók is lesznek, de azért nem veszem meg a vakvilágba. És micsoda jó ötletnek tűnik a próbálás.
- Én hamarabb végezni fogok mint te a próbálás terén, de nem bánom - vonok vállat, végül is ez belefér, teljesen hétköznapi dolog a vásárlás.

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2013. May. 05.

Ez a kedvenc boltom, itt szinte elveszek a ruhák között és a kényes ízlésemnek is elég sok darab megfelel. Itt tényleg csak a pénztárca szab határt a vásárlásnak. Különösebben nincs is semmire szükségem, de egy nőnek mikor nincs oka a vásárlásra? Egyszerűen kell és kész. Persze még ezt is lehet fokozni. Mondjuk azzal, ha feltűnik a színen vágyaim tárgya. Egyszercsak a semmiből megjelenik Heaven, bár hátulról támad, mégsem ijedek meg, ismerős az érintés, a hang, minden. Mosolyogva fordulok felé. Kicsit elidőzök, amikor belepillantok a szemébe, de hát úgy tud nézni azokkal a kék szemekkel... Felsóhajtok és csak utána válaszolok a kérdésére.
- Mióta számít, hogy suliban vagyok vagy nem? Unalmas... majd megyek holnap – vonom meg a vállam és vetek még egy pillantást a méretre, pont jó, úgyhogy jön ez is velem.
- Különben meg tudtommal felizgat, ha rossz cica vagyok, tehát nem értem a reklamáció okát – nyújtok nyelvet olyan rám jellemző mosollyal, amit azért nem lehet túl gyakran látni. Leginkább csak Heavent ajánkdékozom meg vele. Eljátszadozok kicsit a nyakörvével, ez is egy olyan dolog, ami nagyon bejön, annyira egyedi és merész. Illik hozzá.
- Akkor kövess – kacsintok rá és elindulok a próbafülke felé. Egyszer hátrapillantok csábító mosollyal, csak azért, hogy ellenőrizzem, hogy tényleg követ, mert gyanúsan könnyen belement a dologba. Méghozzá abba a dologba, amit utál. Próbálni. Az nem az ő világa. Talán csak neki is eszébe jutott, mennyire sokmindenre lehet használni azt a helyet. Gyorsan körbenézek, pont két szabad próbafülke van. A fenébe.
- Nézd... egy kivételével mind foglalt – mondom mégis és magammal húzom az egyikbe. A cuccokat ledobom és már neki is állok a próbának. Valamiért egyre kevésbé érdekelnek a ruhák, ki érti ezt... Ledobom a felsőm, közben persze Heaven szemeibe nézek, állom a pillantását, ajkaim körül kacér mosoly játszik. Pedig még csak most jön az igazi szórakozás.
- Melyikkel kezdjem? Mit szeretnél látni rajtam először? Ez mondjuk elég jó – az egyik felsőt felemelem, sőt az nem is annyira felső, jobbat nem is választhattam volna. Többet mutat, mint amennyit takar. Pont ez benne a lényeg.

Tárgy: Re: New Yorker márkabolt Pént. Május 10, 2013 9:35 am

Cherry

Még ez a legtűrhetőbb bolt, ami nem kifejezetten gothos vagy rockos, bár tény és való azokat sokkal jobban szeretem, de itt vannak normális gatyák is, és nem olyan horribilis áron, bár néha inkább áldozok rá, de akkor az minőségi is. Erre kényes vagyok, bár tény kevés dologra tudok ennyire harapni, mint egy rossz minőségű bakancsra, vagy hasonlóra. Persze az emberek nem állják meg hogy ne bámuljanak meg, de csak barátságtalan visszanézést kapnak, nem érdekel a szánalmas kis véleményük, és ha sokáig kell köztük lennem, ideges leszek, nem szeretem a nagy társaságot. Ezért felel meg nekem tökéletesen a klán, nem kell velük lennem folyamatosan, de kölcsönös előnyöket élvezünk. Persze az sem lenne ennyire az ínyemre, ha nem lenne ott Cherry akit tulajdonképpen bírok, iszonyú kis vadmacska a cuki pinky kinézete ellenére. Harap mint a veszett fene, de mit bánom én, keményen szeretem, ez van, a vanília lejárt lemez.
- Nem mintha érdekelne, csak megszoktam hogy később kerülsz elő, mert órán vagy - nekem aztán nem hiányzik az egyetem vagy mi az életemből. Úgysem fogok addig élni, hogy bármi hasznát is vehessem. Nem vonz a békés öregkor ígérete, az nem nekem való, túl unalmas, még akkor is ha tűz elemű vagyok. Ch, nem én kértem.
- Te már jobbad tudod mire izgulok fel mint én, de a vásárlásra kifejezetten nem gerjedek.... - húzom el a szám, amolyan mosolyfélére, ami tőlem már... huh hatalmas előrelépés. De komolyan. Előremegy, hogy felpróbálja a cuccokat és hív engem is... egek mire nem vetemedek, komolyan már csak a lánc hiányzik a kezéből... Persze kósza, elgondolkodó kis mosoly jelenik meh az arcomon, ki tudja mennyire bírnám ezt a helyzetet. Egyszer feltétlen ki kell próbálnunk.

A próbafülkéhez vezető úton is megbámulnak néha, de hát az emberek valahogy nagyon nem tudnak egyediek lenni, és furán néznek mindenkire aki az. Mennyire utálom a sablonos embereket. Elhúzom a szám, és a próbafülke falának dőlök de persze nem hagyja, és berángat az egyikbe. Ch, mintha annyira bánnám, fél kézzel magam alá gyűrném a barbibaba alkatát. Már ha annyira akarnám. A fülkébe bújva leülök az ottani kis székre, és figyelem Cherryt miben mesterkedik, ledobja a pólóját, mire éhesen mérem végig, ki nem hagynám. Hm, lehet hogy lekéne zavarni egy csöndes menetet itt a fülkében? Hát... Nem is tudom.
- Vedd fel azt amelyik elsőre a kezedbe kerül - vonok vállat, valahogy ez a próbálgatás nem az én világom. Leszedni jobban szeretem Cherryről az ilyen kis cuki semmit takaró darabokat, az sokkal izgalmasabb.

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2013. May. 05.

Ezt még mindig nem hiszem el, hogy összefutottunk itt, pedig kénytelen vagyok. Heaven itt áll előttem, nadrágokkal a kezében. Ez számára teljesen ismeretlen terep, legalábbis nem gyakran látni ruhák között válogatva, tudom mennyire utálja. A kijelentésére is csak helyeselni tudok.
- Igen, nagyon is tudom, mitől indulsz be... Hidd el, a vásárlást is izgalmassá tudom tenni – kacsintok rá és elindulok a próbafülke felé. Tudom, hogy követni fog, de azért menet közben hátrafordulok egyszer és megbizonyosodok róla, hogy tényleg a nyomomban van. Annak ellenére, hogy két szabad próbafülke van, nem sokáig szórakozok. Nem érdekelnek a kíváncsi pillantások. Eddig is megbámultak, gondolom Heavent is, de mióta összefutottunk, még több szempár szegeződik ránk. Hát az nem is kérdés, mindketten egyediek vagyunk és ha két egyedi találkozik, az emberek rajtunk felejtik a szemüket. Ennek ellenére berángatom a próbafülkébe, hol érdekel engem mások véleménye. Heaven morog kicsit, még nem értékeli annyira a helyzetet, mint elképzeléseim szerint nemsokára fogja. Leül a székre, én meg elkezdem a kis magánszámom.
- Az elsőt? Kicsit jobban is élvezhetnéd a helyzetet – vigyorgok rá kissé pimaszul, de ez tőlem megszokott. Szeretem húzni, ő meg nem vallaná be, de biztosan élvezi.
- Legyen mondjuk... ez – húzok elő nagyon izgató darabot, olyat, ami szinte alig takar valamit, de még melltartó sem kell hozzá, jó ki megoldással elhagyható egy felesleges ruhadarab. Ledobom a pólómat, nem kerüli el a figyelmem Heaven pillantásra, szerintem fel tudna falni akár itt a próbafülkében is. Kacér pillantásom is a terv része, közben a hátam mögé nyúlok és kikapcsolom a melltartómat. Állom a tekintetét, nem jövök zavarba, de aztán hátat fordítok neki, miközben az egyre kevesebbet takaró ruhadarabot a kezemmel megtartom magam előtt és csak akkor engedem el, amikor már a meztelen hátam látja. Nem kapkodom el, lassan veszem fel az izgató kis darabot.
- Szeretnél segíteni? Nem olyan könnyű felvenni – pillantok hátra a vállam felett. Az, hogy végül miben szeretne segíteni, rábízom. Nem fogok haragudni, ha ennyi volt a próba és inkább több cuccot venne le rólam, mint amennyit segítene felpróbálni. Ez a célom, amit már ő is tud szerintem.