Ewan McAllister

NÉV: Ewan McAllister
BECENÉV: Ewan
KOR: 26
SZÜLETÉSI HELY: New York
SZÜLETÉSI IDŐ: 1986.08.20.
NEMI BEÁLLÍTOTTSÁG: bi
FOGLALKOZÁS: üzletember
CSOPORT: Vaiva
ERŐSSÉGEK: kitartó, bdsm, üzleti ügyek
GYENGESÉGEK: türelmetlen, hirtelen haragú, nem bírja a nyafogást
PLAY BY: Jon Kortajarena


Nem egy átlagos kinézettel rendelkezem, ahogy a jellemem, úgy a külsőm is eltér a megszokottól, a szürkétől, az elfogadottól. Barna hajam van, mindig beállítva az aktuális divatnak megfelelően. Magas vagyok, vékony testalkatú, izmaim csak kicsit kidolgozottak. Ha akarnék, fel tudnék szedni magamra még egy kis izmot, de az nem én lennék. Ki nem állhatom a kigyúrt állatokat. Az öltözködésemre is az egyediség jellemző, nem vagyok hajlandó bármit felvenni. Azokat szeretem, amik márkásak és biztos nem találom magam szembe velük az utcán. Nálam a márkás, drága darabok a nyerők. A fekete dominál a ruháim között, szeretem a bőr és a lakk dolgokat is, az egyedi bakancsokról nem is beszélve. Kiegészítő nem mindig van rajtam, az is hangulat kérdése. Alapjában azt hiszem, mindegy is, hogy mi van rajtam. Az embereknek már alapból tátva marad a szájuk tőlem. Gyakran szerintem meg sem nézik, mi van rajtam, elég az összhatás és a fenyegető tekintet.


Önző, akaratos, türelmetlen, irányítani akaró, uralkodó. Ezek írják le legjobban, hogy milyen is vagyok valójában. Másokkal szemben teljesen érdektelen vagyok, amíg nem húzzák keresztül a számításaim, addig nem érdekelnek, de ha valaki beleüti magát a dolgomba, az nagyon megbánja. Szeretem, ha mindig az történik, amit én akarok. Persze ki ne szeretné? A gond csak az, hogy én ezért mindent meg is teszek, az eszköz teljesen mindegy. Szeretek másokat használni és kihasználni. Az érdekeimnek megfelelően használom, ha megunom, eldobom. Nem vagyok az a szerelmes típus, romantikus meg főleg, nekem a kapcsolat az ágyban kezdődik és ott is fejeződik be, az is főleg pasikkal. Nem akarok függeni senkitől, azt szeretem, ha mindenki tőlem függ. Irányításmániás lennék? Talán, de nekem ez így jó. Utálom, ha valaki rám akarja erőszakolni az akartatát, olyankor gondolkodás nélkül ütök, fordítva meg elvárom, hogy mindenki úgy cselekedjen, ahogy nekem tetszik. Alapból sem vagyok egy türelmes alak, amit akarok, azt azonnal akarom. Ja és még valami. Nálam a vanília nem nyerő. Én a bdsm-re szavazok.


A történetem teljesen olyan, mint másé. Legalábbis az eleje. Nem születtem gazdag családban, normális körülmények között nevelkedtem, egy testvérem van. Semmi különös nincs ebben eddig. A suliban is jó voltam, igyekeztem minden elvárásnak megfelelni. Ez viszont elég fárasztó. Meg is untam hamar, amint kezdtem önállóbb lenni. Utáltam, hogy mindenkinek megvan mindene, a legmenőbb cuccokkal járnak suliba, sőt a gimiben olyan is volt, aki motorral vagy akár autóval járt. Ehhez képest nekem végig egy táskám volt, még azt sem tudtam lecserélni, egyszerűen nem engedhettük meg magunknak, hogy újat vegyünk, pedig az csak egy táska. Szóval valahol itt tartottam, amikor elegem lett. Letettem az érettségit, még egyetemre is jártam, de amikor nem tudtam előteremteni a tandíjat, lépnem kellett. A drogokhoz menekültem, kifejezetten élveztem, ahogy szétárad bennem és könnyűnek éreztem magam, semmi sem számított. A jóhoz vagy ahhoz, amit annak hiszünk, könnyű hozzászokni. Nem csak ez a jó benne. Ha jól csinálod, nagyon sok pénzt lehet vele keresni. Nekem pont ez kellett. Eleinte még túl óvatos voltam, de ez hamar változott. Aztán már nagyban játszottam. Nagyon sok drogost én láttam el az anyaggal, akik ezért hajlandóak szemtelenül sok pénzt fizetni. A pénz kérdése megoldódott, de a magánélet… Ami azt illeti, teljesen elvesztem. Az már nyílt titok volt még a család előtt is, hogy nem kimondottan csak a csajok érdekelnek. Nem meglepő az oka, de azt csak én tudom. Szóval egyre inkább a pasikhoz vonzódtam, de ez a vonzalom sem volt nevezhető normális kapcsolatnak. Az egész ott kezdődött, hogy anyagot vett tőlem egy srác. Korábban is volt már dolgom pasikkal, de ő más volt. Birtokolni akartam az első pillanattól. Állítólag minden ilyen nem normális vágynak megvan az oka, nálam nem tudom mi az. Azt akartam, hogy csak az enyém legyen. Úgy tűnt, ő is ezt akarja. Érdekes módon ő meg pont, hogy függeni akar valakitől, kell neki, hogy álljon mellette valaki. Kimonottan kapóra jött, amikor nem tudta kifizetni egy nagyobb adagját. Egy részét kifizette, a másik részére felajánlottam, hogy fizessen természetben. Hitel nincs, kedvesség sincs, így aztán az ágyban kötöttünk ki. Megérte. Azután nem egyszer jöttünk össze pár körre és aztán ott tartunk, hogy hozzám költözött. Mint minden, ez sem volt tartós. Mély nyomot hagyott bennem, a hatására folytattam az egyetemet és rövid idő alatt a legjobb üzletemberek közé emelkedtem fel. Mit sem ér az egész, ha elhagyott az, aki iránt éreztem is valamit. Azóta csak munka van, meg egyéjszakás kapcsolatok.