Shygral Nhera

NÉV: Shygral Nhera
BECENÉV: Shy
KOR: 19 éves
SZÜLETÉSI HELY: San Jose
SZÜLETÉSI IDŐ: 1994. június 4
NEMI BEÁLLÍTOTTSÁG: Biszexuális
FOGLALKOZÁS: Egyetemi hallgató, mellette fotóskodik
CSOPORT: Vaiva
ERŐSSÉGEK:Bulizni, fotózni, pörögni, mindenkivel lespanolni
GYENGESÉGEK:Nem bírja az alkoholt, utál unatkozni, pánikbeteg
PLAY BY: Tumblr-os kép


Magas, 180 körüli vékony srác. Félhosszú barna hajába vöröses tincsek vegyülnek, és általában egy széles napszemüveg rejti el mogyoróbarna szemeit, amik örök jókedvtől csillognak. Haját sokféleképpen hordja, volt már teljesen fekete, de rikító vörös is, és ehhez néha használ kontaktlencsét is, de nem mindig, alapvetően barna szemei igazán illenek hozzá. Sokféle stílusban szeret öltözködni, és szinte mindent lezseren, lazán visel, ami jól áll neki. Elsősorban a farmereket, és pólókat szereti, a kiegészítőkkel, láncokkal, övekkel, gyűrűkkel és karperecekkel. Néha képes három ruhadarabból egyet csinálni, ha neki úgy tetszik, és telerakosgatni szegecsekkel, biztosítótűkkel, lelógó anyagokkal. Nyakláncot alig hord, fülbevalója nincs. A nyakán látható egy tetoválás, és az ajkában csillog egy piercing.. Az biztos hogy megbámulják ha valahol megjelenik, már csak a megjelenése miatt is.


Kedves és vidám természet, aki folyton pörög, mint valami turbó búgócsiga. Ajkain mindig mosoly, és a vad öltözködés ellenére, egy megértő és érzékeny srác, jó humorérzékkel. Igazi barát tud lenni ha kell, de a flörtölés sem áll tőle távol, legyen az nő vagy férfi, jelen esetben nem érdekli különösebben. Ha valamit csinál, akkor azt véghez viszi bármibe is kerül, és soha nem adja fel. Mindig kell hogy valamit, csináljon, máskülönben unatkozna. És gyűlöl unatkozni. Szeret bulizni, de nem iszik, és nem dohányzik, ő megvan ezek nélkül, és jól tudja érezni magát akkor is ha csak gyümölcslevet iszik. Kicsit nehéz lehet elviselni a folyamatos pörgését, és sokaknak az agyára is mehet, de végül valahogy mégis ellensúlyozza. Tipikusan a látszat néha csal esete a fiú.

Gyerekkor

Egy kedves ápolónéni cukrot ad nekem! Na persze, jó gyerek voltam, és hamar megtanultam biciklizni, aztán sikerült is mintaszerűen fejre állni vele, és betörni a fejem, szóval anyámék rohanhattak velem a sürgősségire. Ahogy ellátták a sebet, meg körbetekertek gézzel, mint valami múmiát, kaptam egy cukorkát, mert hősiesen tűrtem a fájdalmat, és nem hisztiztem, mint sok más gyerek. Utána, még jó párszor láttam a kedves ápoló nénit, mert nem tudtam magamra vigyázni, és ez a mai napig így van. És ráadásul a biciklim is tönkrement, pedig egy igazán mutatós, fekete-piros BMX volt…. Mély fájdalom, de aztán kaptam másikat, azzal a feltétellel, hogy nem töröm össze magam megint…. Hát, szerinted meddig tartott ez a dolog? Nem sokáig.

Körülmények

Hááát, nem lehet okom panaszra. Szerető családban nőttem fel, egy szem gyerekként, szóval rendesen el is kényeztettek, ahogyan azt kell. Megkaptam mindent, annak ellenére, hogy nem voltak gazdagok a szüleim, de szegények sem. Ilyen tipikus középkategóriás család a mienk, és hamar elkezdtek zeneiskolába is járatni, mikor észrevették hogy érdekel a zene. Szívesen csináltam, mert a mai napig is szívesen gitározok, de nem ebből szeretnék megélni, ez csak egy kellemes hobby számomra. Az általános iskola még ment, a középiskolában már bajaim akadtak a tanulással, de azért levizsgáztam, és végül felvettek egy egyetemre, mert rajzolni, tervezni, és fotózni is nagyon szerettem. Szóval most grafikusként vagy fotósként tervezek megélni.

Meghatározó élmény, meghatározó élmény…. Talán azt nevezném leginkább annak, amikor találkoztam a kedvenc zenekarommal. Volt egy buta sorsolás, be kellett küldeni valami kódot, és ha nyerünk, akkor el lehetett menni ingyenesen a legnagyobb koncertre, és utána még egy privát beszélgetésre, bulizásra is a backstageben. Tudni illik én nagy Skid Row rajongó vagyok, és igaz hogy az énekes az ismert, én mégis a gitárost istenítettem agyon, mert én is ugye ezen a hangszeren próbálkozom, és tök poénból beküldtem egy kódot, gondoltam, minek, úgysem fogok nyerni. Erre rá egy fél hónapra levélben kiküldték a gratuláló levelet, és a jegyet a koncertre, névre szólóan. Majd leestem a székről, mikor megláttam, de persze nagyon boldog voltam. Elmentem, a koncert fantasztikus volt, az első sorból élvezhettem az egészet, és utána a party is nagyon emlékezetes volt. Az az érzés, amikor találkozok azzal, akit imádok, akit példaképnek tekintek, akinek a tudását tisztelem, valami elmondhatatlan. Amikor kezet fogtunk, és gratulált a nyereményhez…. Nincs ehhez fogható élmény a világon.

Legnagyobb félelem? Irtóóóóózom a rovaroktól. A kicsiktől, a nagyoktól, a közepesektől, a zöldektől a barnáktól, és mindegyiktől. Undorító állatok, fúúúúj. Másfelől nagyon félek a vérvételtől, attól hogy olyan baleset ér, ami után nem tudok majd mozogni. Nekem nagyon fontos hogy mozogjak, mert minden érdekel, mindenhová rohanok, és ez az életem. Ha nem tehetném meg… jobb lenne a halál, mint a bénulás, és szenvedés…. Rettegek az ilyesmitől.

Egyébségek

Van egy féltestvérem, egy csajszi aki bár nem velem nőtt fel, és mindössze kétszer ha találkoztam vele, mégis csak a húgom vagy mi a fene. Miranda a neve, de a vezetéknevét meg nem mondom, de tuti nem Nhera. Imádom a kávékat és teákat de mindenfélét, és mindig tudnám inni csak hát a sok az már egészségtelen.